ingyen honlap
Regisztráció Üzenet küldése a weblap tulajdonosának! Kifogásolható weblap/tartalom, feljelentem!

 

 

 

 

 

 

 

Talán csak a véletlenen múlt, hogy a könnyen szelídülő mocsári hiúz nem lett valódi háziállat. Az ókori Egyiptomban  vízivad apportírozására használták, ám ebből a szerepköréből kiszorította a kutya, egerészként pedig nem versenyezhetett a macskával.

 

 

 

Háziállataink közül minden kétséget kizáróan a kutya az, amelynek domesztikációja a legtökéletesebben sikerült.  Remekül megállta a helyét mindenféle körülmények között az Egyenlítőtől a sarkokig, az élet számtalan területén segítette gazdáját, és nem bukott meg az utolsó, talán minden eddiginél nehezebb vizsgán sem: képes volt alkalmazkodni a városi körülményekhez és otthonra lelni az ember által létrehozott szürke kőrengetegben.

 

 

 

 

A kutya alkalmasnak bizonyult arra, hogy egyrészt a legszűkebb életterünket is megosszuk vele, másrészről azonban a legtágabb mozgásszabadságot élvezze az ember oldalán. Ott szuszog az ágy mellett a hálószobában, ugyanakkor minden további nélkül elkísérheti gazdáját a nyaralására, a piacra vagy akár a munkahelyére - nincs még egy állat, amelyről mindez egyszerre volna elmondható. Mindez korántsem véletlen, bár az, hogy így alakult, három tulajdonság szerencsés egybeesésének köszönhető - ha a háromból csak egy is hiányozna, nem élhetne velünk oly szorosan együtt, ahogy megszoktuk. Az egyik a falkaösztöne, a másik a se nem túl kicsi, se nem túl nagy mérete, a harmadik, pedig a ragadozó mivolta. Azok az állatok, amelyeknél e három együttesen nincs meg, mind kiestek a rostán. Hogy miért? Lássuk csak, mi teszi ezeket az adottságokat oly fontossá az emberrel való együttélés szempontjából!

 

 

A falkaösztön nem szorul különösebb magyarázatra. A kutyának nem okoz nehézséget tökéletesen beleilleszkedni a szűkebb emberi közösségbe, mivel ősének, a farkasnak családi szerveződése erősen hasonlít a miénkre. A falkában vadászó ragadozó számára természetes dolog, hogy portyázás közben mozgását a csoport többi tagjáéval összehangolja - ez teszi lehetővé azt, hogy akár teljesen idegen terepen is biztonsággal kövesse gazdáját.

 

A kutya átlagos mérete alatta marad az emberének, ezért a rangsor általában könnyen kialakítható. Léteznek természetesen háziállatok (mint a ló, a teve vagy az elefánt), amelyeknek testi ereje jócskán meghaladja az emberét, ezek irányítása azonban komoly felkészültséget igényel - azon felül, hogy sehogyan sem helyezhetők el a lakásban. A túlságosan parányi élőlényeknek ugyanakkor gondot okoz a szemmel követése. Ezek az állatok más dimenzióban mozognak: állandóan figyelni kell, hogy rájuk ne lépjünk, s ha otthon, a lakásban megtalálják is a helyüket, házon kívülre legfeljebb ketrecben vihetők.

 

 

Ember és medve között ritkaság az ilyen meghitt kapcsolat. Az egyenlőtlen erőviszonyok miatt a mackó sohasem lett háziállat, noha a világ különböző tájain egykor számos természeti népnél volt szokás a medvebocsok nevelgetése.

Hogy a ragadozó életmód miért könnyíti meg az emberrel való együttélést, az első hallásra talán nem egyértelmű, de rögtön világossá válik, ha összehasonlítjuk saját étrendünket a kutyáéval és mondjuk a lóéval. A kutya (szemben a macskafélékkel) opportunista ragadozó, amely nem sértődik meg akkor sem, ha főzelékkel kínálják - végtére is a farkas a zsákmányul ejtett patásnak először a zsigereit falja fel, benne a félig emésztett, "előkezelt" növényi táplálékkal.

 

 

 

Ahol az ember jóllakik, ott a kutya is megtalálja a számítását, a növényevő állat viszont hoppon marad. A városi körülmények között megoldhatatlan problémát jelent mind a legeltetés, mind pedig a takarmányraktározás (a lakótelepi házakra elfelejtettek szénapadlást tervezni a meggondolatlan mérnökök). Ráadásul a fűevők a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják a szobatisztaságra, amire az üreglakó ragadozóknak természetes késztetése van.

Az emsemakákót hazájában kókuszdiószedésre idomítják. A majmok azonban túlságosan ügyesek és kíváncsiak ahhoz, hogy a lakásban szabadon élhessenek, ketrecbe zárva, pedig szenvednek.

 

Ha gondolatban végignézzük a számításba jöhető állatok sorát e három szempont szerint, kiderül, hogy a kutyának jószerével nincs vetélytársa. A macska a legkisebb lakásban is elfér, táplálása sem okoz gondot, de mint magányos vadásznak, természetétől idegen a kötelékben mozgás, az emberrel való közös tevékenység tehát esetében az otthon közvetlen környezetére korlátozódik. Az oroszlán  ragadozó is, falkaállat is, csakhogy méretéből adódóan a rangsor alkalomadtán valószínűleg az ő javára dőlne el - nem is lett belőle soha háziállat.

 

A kecske méretben megfelelne, csoportban is él, de mint a növényevő patások általában, ott potyogtatja el a bogyóit, ahol éppen jár. A sertés megtanítható a szobatisztaságra, nem is válogatós, de nagyságban még a legkisebb fajtái is a legtermetesebb kutyákkal vetekednek - egy kétszáz kilós hízót pedig kevesen tudnak dédelgetnivaló házikedvencként elképzelni.

 

Némelyik rágcsáló - például a degu - könnyen megbarátkozik az emberrel, de apró mérete miatt más dimenzióban él. Számára az ember valóságos hegy, amit meg kell mászni,  s ez határt szab az együttélés lehetőségeinek.

Lámpással keresve sem találunk tehát még egy állatfajt, amely a kutya helyébe léphetne. Az állatok tekintélyes részének tudományos neve az adott faj élőhelyéről árulkodik: sylvestris (erdei), aquaticus (vízi), terrestris  (földi), campestris (mezei) és így tovább.  A kutyát a rendszerezők a familiaris jelzővel tisztelték meg, jeléül annak, hogy olyan állatról van szó, melynek természetes környezete az emberi család.

 

Lap tetejére

loading...

Hozzászólások (1)

mysql-admin
2 éve
Ügyvéd
Ha Te is szeretnél hozzászólni, be kell jelentkezned.
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!
loading...
Üzenőfal

Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.

Zenelejátszó

Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.

Naptár

Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.

Diavetítő

Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.